Amikor elindultam Fuerteventurára, a biztonság kedvéért több ruhát is bepakoltam. Három hét hosszú időnek tűnt, és úgy gondoltam, jó lesz, ha lesz miből választani.

Aztán telt az idő, és egyszer csak feltűnt valami. Újra és újra ugyanahhoz az hat-hét ruhához nyúltam. Ezeket mostam ki, ezek kerültek vissza másnap is. A többi szinte végig érintetlenül maradt a bőröndben.

Hazafelé már mosolyogtam ezen. Nem hiányoztak a többi ruhák, és nem hiányzott a reggeli tanakodás sem a gardrób előtt. Valahogy egyszerűbbé váltak a reggelek, és ezzel együtt bennem is felszabadult valami. A figyelmem már nem azon volt, hogy mit veszek fel. Sokkal inkább azon, hogyan érzem magam.

• Milyen mezítláb sétálni a homokban.
• Milyen érzés, amikor a nap felmelegíti a bőrömet.
• Milyen jó csak ülni az óceán mellett, és hagyni, hogy teljen az idő.

Eszembe jutott, milyen sok energiát fordítunk nőként arra, hogyan nézünk ki. Mit vegyünk fel. Elég csinosak vagyunk-e. Jól áll-e rajtunk az a ruha. Persze nincs semmi baj azzal, ha szeretünk szépen felöltözni. Én is szeretek.

Csak most valami megváltozott. A ruhák háttérbe kerültek, és a helyükre valami sokkal fontosabb érkezett: Az, hogy jól érezzem magam a saját bőrömben.

Talán számomra erről is szólt ez az utazás. Ott, a szigeten vettem észre, mennyivel kevesebbet foglalkoztam azzal, hogyan nézek ki. És mennyivel többet azzal, hogyan érzem magam. Volt időm nevetni, csendben lenni, figyelni a testem jelzéseit, és egyszerűen jól érezni magam.

Amikor itthon újra kinyitottam a gardróbom ajtaját, már nem ugyanazzal a szemmel néztem rá. Az egyik legfontosabb, amit erről az útról hazahoztam, nem fért bele a bőröndbe, hanem bennem maradt: Az az érzés, hogy jó otthon lenni önmagamban.

És kíváncsi vagyok rátok is. Volt már olyan élményetek, amikor rájöttetek, hogy sokkal kevesebbre van szükségetek, mint korábban gondoltátok?

Útravaló

Talán a legszebb dolog, amit viselhetünk, az az érzés, hogy jól vagyunk a saját bőrünkben.