Most tértem haza három hét után Fuerteventuráról. Sokan kérdezik tőlem, hogy milyen volt? Annyira nehéz erre egyetlen mondatban válaszolni. Valami egészen különlegeset kaptam: Egy hosszabb megállást. Őszintén szólva nem is tudtam, mennyire szükségem volt erre.

Pszichológusként sokszor azt látom, hogy a változás beszélgetésekben születik. Egy jól feltett kérdésben, egy felismerésben, egy kapcsolódásban. Most azonban újra megtapasztaltam valami nagyon fontosat.

Van olyan változás, amely egyszerűen azért történik meg, mert végre nem kell rohanni.

• Mert az idegrendszerünk fellélegezhet.
• Mert nem kell minden pillanatban reagálnunk.
• Mert egyszer csak csend lesz.

És ebben a csendben olyan gondolatok érkeznek, amelyeknek a hétköznapok zajában egyszerűen nem volt helyük.</div>

Hazatérni pedig nem mindig azt jelenti, hogy megérkezünk egy helyre. Néha azt jelenti, hogy egy kicsit közelebb kerülünk önmagunkhoz.

Az elkövetkező héten minden nap szeretnék megosztani veletek néhány személyes felismerést erről az útról, mert hiszem, hogy néha mások történetei segítenek közelebb kerülni a sajátunkhoz.

És kíváncsi vagyok rátok is. Volt már olyan megállás az életetekben, ami után úgy éreztétek, hogy egy kicsit más emberként tértetek haza?

 Útravaló

Megállni néha nem azt jelenti, hogy kiesünk az életből, hanem azt, hogy végre utolérjük önmagunkat.